Epikatechin: valóban segíti az izom- és erőnövekedést?

Bevezetés és feltételezett hatásmechanizmusok

Az epikatechin, a kakaóban (Theobroma cacao) és a zöld teában (Camellia sinensis) található monomer flavan-3-ol, ergogén és anabolikus vegyületként keltette fel a figyelmet [4]. Preklinikai modellekben az epikatechin modulálja a vázizom proteosztázisát az izomnövekedés negatív regulátorának számító miosztatin gátlásával, valamint az izomatrófiához kapcsolódó E3 ubikvitin-ligázok és transzkripciós faktorok – köztük a MAFbx (atrogin-1), a MuRF1 és a FOXO – expressziójának csökkentésével [3, 4]. Ezzel párhuzamosan fokozza a follisztatin (egy endogén miosztatin-antagonista) szintjét, serkenti a miogén szabályozó faktorokat (mint például a MyoD, a Myf5 és a miogenin), valamint aktiválja az izomfehérje-szintézisért felelős IGF-PI3K-AKT/mTOR jelátviteli útvonalat [3, 4].

A hipertrófiát szabályozó útvonalakon túl az epikatechin más katechin-alosztályokhoz képest egyedülálló módon elősegíti a mitokondriális biogenezist és a kapilláris angiogenezist a vázizomrostokban [3, 4]. Ezen élettani mechanizmusok révén az epikatechin ígéretes jelöltté vált az ellenállásos edzéshez való adaptáció fokozására, az erő növelésére és a keringő follisztatin-miosztatin egyensúly eltolására [3]. Azonban ezen mechanisztikus eredmények átültetése súlyzós edzést végző humán sportolókra ellentmondásos és populációfüggő eredményeket mutat [4, 5].

Akut humán pilot adatok

Az epikatechin anabolikus hatásossága iránti korai érdeklődést egy humán koncepcióigazoló (proof-of-concept) pilot vizsgálat váltotta ki [6, 8]. Ebben a vizsgálatban hat középkorú alany (átlagéletkor: 41 ± 5 év) naponta kétszer 25 mg tiszta (-)-epikatechint fogyasztott (~1 mg/ttkg/nap) 7 napon keresztül [6]. A protokoll 49,2 ± 16,6%-os növekedést eredményezett a plazma follisztatin-miosztatin arányában, és ezzel egyidejűleg ~7%-os növekedést a kétoldali izometrikus kézszorító erőben [6, 8, 11].

A kiegészítő preklinikai adatok fiatal (6 hónapos) és idős (26 hónapos) C57BL/6 egereknél – amelyek naponta kétszer 1 mg/ttkg-ot kaptak – a vázizom miosztatinszintjének szignifikáns csökkenését mutatták (-15%, illetve -21%), valamint 56%-os növekedést a follisztatinszintben az idős izomzatban, a szeneszcenciához társuló markerek csökkenése mellett [6, 8]. Bár ezek az eredmények megerősítették a biohasznosulást és az akut endokrin modulációt, a mintanagyság minimális volt (n=6), az edzettségi állapotot nem kontrollálták, és hiányzott a randomizált kontrollcsoport [6].

Bizonyítékok szarkopéniás és klinikai kohorszokban

Az ellenállásos edzés és az epikatechin-kiegészítés kombinációjára vonatkozó legerősebb klinikai bizonyíték Mafi és munkatársai (2019) 8 hetes, kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatából származik, amelyet 62 szarkopéniás idős férfin végeztek (átlagéletkor: 68,63 ± 2,86 év) [1]. A résztvevőket négy párhuzamos csoportba osztották: csak ellenállásos edzés (RT), csak epikatechin (EP), kombinált ellenállásos edzés és epikatechin (RT+EP), vagy placebo (PL) [1].

Az RT+EP intervenció minden más körülménynél jobb eredményeket hozott [1]:

• Follisztatin és miosztatin: Az RT+EP csoport érte el a legnagyobb szignifikáns növekedést a plazma follisztatinszintjében és a follisztatin-miosztatin arányban [1]. A plazma miosztatinszintje csak az RT+EP és az RT kohorszokban csökkent szignifikánsan [1].
• Eredmények az erő terén: A felsőtest (mellnyomás) és az alsótest (lábtolás) maximális erejének növekedése szignifikánsan nagyobb volt az RT+EP csoportban, mint a csak RT, csak EP vagy placebo csoportokban [1].
• Funkcionális és morfológiai mutatók: A végtagi izomtömeg-index (AMMI) és a Timed Up and Go (TUG) mobilitási teszt eredménye mindhárom aktív kísérleti csoportban szignifikánsan javult a placebóhoz képest [1].

Olyan klinikai populációkban, ahol háttérben álló izompatológia áll fenn, mint például a Becker-féle izomdisztrófia, 8 heti orális (-)-epikatechin (100 mg/nap) hasonlóképpen növelte az izom- és plazmafollisztatint, csökkentette a miosztatint, és fokozta a mitokondriális biogenezis markereit, beleértve a PGC-1α-t, az LKB1-et, az AMPK-t és a kriszták denzitását [10]. Ezek a populációk azonban emelkedett kiindulási miosztatinszinttel, kifejezett izomsorvadással és elnyomott miogén jelátvitellel rendelkeznek az egészséges, ellenállásos edzést végző felnőttekhez képest [6, 10].

Hatásosság fiatal, egészséges és edzett egyéneknél

Ezen eredmények közvetlen átültetését fiatal, súlyzós edzést végző egyénekre ellentmondásos klinikai adatok nehezítik [4, 5]. Egy 4 hetes, kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatban, amelyet 20 rekreációs szinten aktív fiatal felnőtt (18–30 évesek) bevonásával végeztek, a kerékpáros edzéssel kombinált napi 200 mg (-)-epikatechin-kiegészítés (naponta kétszer 100 mg) nem változtatta meg a vázizom miosztatin mRNS-expresszióját, sem az olyan mitokondriális markerek fehérjeszintjét, mint a citokróm-c és a citrát-szintáz [5].

Ezenkívül a tanulmány látszólagos interferenciahatást figyelt meg az állóképességi adaptációkra: az epikatechin-kohorsz tompított edzésválaszokat tapasztalt, és nem mutatott szignifikáns növekedést a szukcinát-dehidrogenáz (SDH; p = 0,81) vagy a relatív csúcs oxigénfogyasztás (VO2 peak; p = 0,21) tekintetében, míg a placebo edzéscsoport mind az SDH (p = 0,03), mind a VO2 peak (p < 0,01) terén szignifikáns javulást ért el [5]. Bár ez a konkrét vizsgálat a kerékpározást értékelte a kifejezett nehézsúlyos ellenállásos edzés helyett, a miosztatin génexpressziójának megváltoztatására való képtelenség azt jelzi, hogy az epikatechin nem gátolja egységesen a miosztatin jelátvitelt az egészséges, fiatalabb izomzatban [5].

Gyakorlati összefoglaló sportolóknak

A jelenlegi klinikai szakirodalom egyértelmű kettősséget mutat az epikatechin eredményeit illetően:

1. Magas hatásosság deficitben szenvedő vagy szarkopéniás izomzat esetén: Idősebb szarkopéniás egyéneknél és olyan klinikai populációkban, amelyeket a korral összefüggő miosztatinszint-emelkedés és a follisztatinszint csökkenése jellemez, az epikatechin szinergikusan hat az ellenállásos edzéssel az erőnövekedés fokozása és a follisztatin-miosztatin arány javítása terén [1, 6, 10].
2. Bizonytalan hipertrófiás hatásosság edzett kohorszokban: Fiatal, egészséges egyéneknél az epikatechin nem csökkentette a miosztatin mRNS-t, és nem fokozta a mitokondriális enzimek adaptációját az edzés során [5]. A nagy dózisok potenciálisan tompíthatnak bizonyos, az adaptációhoz szükséges, edzés által kiváltott sejtes stresszjeleket [5].
3. A standardizált adagolás hiánya: Bár a vizsgálatokban napi 1 mg/ttkg és 200 mg közötti dózisokat vizsgáltak, az időzítést, a tisztaságot és a konkrét ellenállásos edzésprogramokkal való párosítást optimalizáló, standardizált klinikai protokollok még nem megalapozottak [3, 4].