🌐 Magyar
EnglishالعربيةБългарскиবাংলাBosanskiČeštinaDanskDeutschΕλληνικάEspañol (España)Español (Latinoamérica)EestiSuomiFilipinoFrançaisहिन्दीHrvatskiMagyarBahasa IndonesiaItaliano日本語한국어LietuviųLatviešuМакедонскиBahasa MelayuNorsk bokmålNederlandsPolskiPortuguês (Brasil)Português (Portugal)RomânăРусскийSlovenčinaSlovenščinaShqipSrpskiSvenskaไทยTürkçeУкраїнськаاردوTiếng Việt简体中文繁體中文
Endurance

Ingafutás fejlesztése: HIIT vagy kis létszámú játékok?

A futásalapú magas intenzitású intervallumedzés (HIIT) a kis létszámú játékokhoz (SSG) képest nagyobb mértékben fejleszti az ingafutásos állóképességet és az egyenes vonalú sprintteljesítményt. A kis létszámú játékok a maximális aerob kapacitás terén a HIIT-tel azonos mértékű adaptációt váltanak ki, míg az ismételt sprint edzés elsősorban a gyorsulást és az ismételt sprintképességet fejleszti.

Utolsó frissítés: 2026-09-12

Determinants of Shuttle-Based Aerobic Performance

A pálya- és csapatsportok sportolói gyakran nem a folyamatos, egyenes vonalú aerob kapacitásra, hanem az intermittáló, ingafutásos állóképességre támaszkodnak. Az ingatesztek – mint például a Yo-Yo Intermittent Recovery tesztek (Yo-Yo IR1 és IR2), a 20 méteres ingafutásos teszt (20m MFT) és a 30–15 Intermittent Fitness Test (30–15 IFT) – nemcsak a maximális oxigénfelvételt (V˙O2max) és a maximális aerob sebességet (MAS) mérik fel, hanem az ismételt gyorsítási, lassítási és 180°-os irányváltási (COD) mechanikát is [1, 8, 15].

A hatékony kondicionáló beavatkozások megtervezéséhez elengedhetetlen annak megértése, hogy a különböző edzésmódszerek miként célozzák meg a lineáris sebességet, az anaerob sebességtartalékot (ASR = maximális sprintsebesség − MAS) és az intermittáló regenerációs kapacitást [18].

Running-Based High-Intensity Interval Training (HIIT)

A futásalapú HIIT lehetővé teszi a külső edzésterhelés pontos kalibrálását olyan viszonyítási pontok alapján, mint a MAS, a 30–15 IFT során elért sebesség (VIFT) vagy az ASR [9, 18]. A leggyakoribb formátumok a következők:

  • Hosszú HIIT: 90–105% MAS 1–6 percen keresztül [18].
  • Rövid HIIT: 100–130% MAS 15–60 másodpercen keresztül [18].
  • Sprint intervallumedzés (SIT): Szupramaximális szakaszok 15–45 másodpercig, 2–4 perces passzív pihenővel [18].

Képzett serdülőkorú sportolók (McKay Tier ≥2) körében végzett metaanalízisek kimutatták, hogy a HIIT-alapú beavatkozások jelentős javulást eredményeztek a VIFT (SMD = 1,13, 95% CI [0,63, 1,63]) és a terepen mért intermittáló ingafutásos állóképesség terén (Yo-Yo IR1/IR2, 20 m-es ingafutás: SMD = 0,65, 95% CI [0,07, 1,23]), a V˙O2max (SMD = 0,65) és az irányváltási sebesség (SMD = -0,54) számottevő növekedése mellett [8]. Női csapatsportolóknál a 80–100% HRmax intenzitással végzett HIIT következetes javulást eredményezett a V˙O2max (ES: 0,19–1,08), az irányváltási sebesség (ES: 0,34–0,88) és az ismételt sprintképesség terén (RSA: ES: 0,32–0,64) [5].

Labdarúgókon végzett, kondicionálási módszereket összehasonlító hálózatos metaanalízis alapján a futásalapú HIIT érte el a legmagasabb rangsorolást az ingafutásos Yo-Yo IR1 teljesítmény (SUCRA = 86,2; SMD = 0,78, p = 0,001) és a V˙O2max (SUCRA = 74,3; SMD = 0,53, p = 0,007) fejlesztésében [7].

Running-Based HIIT vs. Small-Sided Games (SSGs)

A kis létszámú játékok (SSG) ötvözik a magas kardiovaszkuláris terhelést a technikai és taktikai végrehajtással, miközben természetes módon váltanak ki ismételt gyorsításokat és lassításokat [9, 10]. Utánpótláskorú csapatsportolóknál az SSG-kondicionálás jelentősen növeli a maximális aerob kapacitást (SMD = 0,78), az intermittáló, nagy intenzitású állóképességet (SMD = 1,05), a sprintgyorsulást (SMD = -0,55) és az irányváltási képességet (SMD = -0,85) [1]. Edzetlen fiatal felnőtteknél a kézilabda-alapú SSG (>85% HRmax pulzustartomány fenntartásával) mintegy 7 mL·kg⁻¹·min⁻¹-kel növelte a V˙O2max-ot, és a futópályán végzett HIIT-tel egyenértékű mértékben javította a 20m MFT teljesítményt [10].

Kontrollált vizsgálatokban közvetlenül összehasonlítva azonban a futásalapú HIIT specifikus előnyöket mutat a magas szintű ingateszt-eredmények terén:

  • Férfi serdülő csapatsportolókon végzett 17 RCT metaanalízisében a HIIT statisztikailag szignifikánsan felülmúlta az SSG-t a Yo-Yo IR1 teljesítmény javulásában (SMD = 0,42, 95% CI [0,09, 0,74], I2=0%), miközben a V˙O2max (SMD = 0,05), a VIFT (SMD = 0,24) és a COD (SMD = 0,00) adaptációi hasonlóak maradtak a két módszer között [2].
  • A futásalapú HIIT szignifikánsan jobb a lineáris sprintadaptációk terén az SSG-hez képest (csoportok közötti ES = 0,42, p = 0,012), míg a függőleges ugróteljesítményt célzott ellenállásos edzés nélkül egyik módszer sem javítja megbízhatóan [3].

A MAS-alapú intervallumok és az SSG-edzés kombinálása rendkívül hatékony: egy 12 hetes beavatkozás kimutatta, hogy mind a MAS és SSG kombinációja, mind az önálló MAS szignifikáns növekedést eredményezett a Yo-Yo IR1 távban és a V˙O2max-ban a standard rutinedzéshez képest (p = 0,001) [4]. Ezzel szemben a HIIT és az SSG strukturálatlan, egyidejű alkalmazása ugyanazon mikrociklusokon belül ronthatja a sprintteljesítményt (20 méteres sprint SMD = 1,84, p = 0,002), amennyiben a teljes volument és a fáradtságot nem megfelelően menedzselik [7].

Linear HIIT vs. Change-of-Direction (COD) HIIT

Mivel az ingafutásos állóképességi tesztek 180°-os fordulókat igényelnek, gyakran merül fel az irányváltások beépítése a HIIT programozásába [13, 15]. A 180°-os fordulatok beiktatása növeli a futás metabolikus és mechanikai költségét; a standard programozási módosítások általában 2–3%-kal csökkentik az intervallumfutás távolságát irányváltásonként (pl. ~7%-os teljes távcsökkentés három 180°-os forduló esetén), hogy fenntartsák az előírt intenzitást [15].

Élsportoló női labdarúgóknál az egyenes vonalú intervallumok (HIIT LIN) és a három 180°-os fordulatot tartalmazó intervallumok (HIIT COD) összehasonlítása azt mutatta, hogy mindkét modalitás szignifikáns és azonos mértékű javulást eredményezett a 10–30 méteres sprintsebesség, az agilitás (Pro-agility, Cikcakk), az RSA, a V˙O2max és a VIFT tekintetében, és a HIIT COD nem biztosított jobb adaptációt az egyenes vonalú futáshoz képest [13]. Mindazonáltal az intervallumonkénti nagyobb COD-sűrűség (pl. három fordulat egy helyett) korábbi kutatásokban kifejezettebb aerob és ismételt sprint adaptációkat mutatott terem- és csapatsportolóknál [13]. Rövid mikrociklusok során a nagy sűrűségű sokk-HIIT mikrociklusok felgyorsíthatják a 30–15 IFT fejlődését, bár a futógazdaságosságot nem javítják [17].

Repeated Sprint Training (RST)

Az ismételt sprint edzés (RST; sprintidőtartam <10 mp, pihenőidő <60 mp, 85–100%-os maximális sprintsebesség mellett) a neuromuszkuláris erőt, a gyorsulást és a foszfokreatin újraszintézist célozza meg [11, 18]. Metaanalitikus bizonyítékok alapján az RST hatékonyan fejleszti az egyenes vonalú gyorsulást és sebességet (10 m-es sprint ES = 1,01; 20 m-es sprint ES = 0,80), az irányváltási sebességet (ES = 0,60) és a legjobb ismételt sprintidőt (ES = 0,48) fiatal sportolóknál [11]. Az RST edzett serdülőknél a teljes ismételt sprintképességet is jelentősen javítja (SMD = -0,70) [8].

Ugyanakkor az RST önmagában nem elegendő az aerob sebesség vagy az ingafutásos állóképesség maximalizálásához: a kontrollcsoporthoz képest nem vált ki statisztikailag szignifikáns növekedést a maximális aerob kapacitásban [11].

Blood Flow Restriction (BFR) Combined with Interval Training

Az intervallumedzés véráramlás-korlátozással (IT+BFR) való kombinálása hatékony intenzifikáló módszerként szolgálhat a maximális aerob sebesség és az aerob teljesítmény fokozására [19]. 24 tanulmány metaanalízise kimutatta, hogy az IT+BFR nagyobb javulást eredményez a MAS (g = 0,74, I2=0%) és a V˙O2max (g = 0,63) terén az önálló intervallumedzéshez képest, a kifáradásig eltelt idő (g = 1,26) és a 30 másodperces Wingate átlagteljesítmény (g = 0,70) javulása mellett [19]. A metaregresszió rámutat, hogy ezek az adaptációk a mandzsetta méreteitől függenek: a szignifikáns javulás eléréséhez legalább 8,23 cm-es mandzsettaszélesség szükséges [19].

Summary of Comparative Efficacy

  1. Yo-Yo IR és intermittáló ingafutásos állóképesség: A strukturált futásalapú HIIT biztosítja a legnagyobb relatív hatásméretet, és következetesen felülmúlja az önálló SSG-t (SMD = 0,42 előny a Yo-Yo IR1 esetében) [2, 7, 8].
  2. Aerob teljesítmény (V˙O2max és MAS): Mind a futásalapú HIIT, mind az SSG nagymértékű fejlődést eredményez, miközben a futásalapú HIIT precíz intenzitásszabályozást tesz lehetővé 100–130% MAS körül [2, 9, 18]. Az IT+BFR hatékony kiegészítőként szolgál a MAS további növelésére (g = 0,74) [19].
  3. Sprint és COD transzfer: A futásalapú HIIT és az RST hatékonyan célozza a lineáris sebességet és a gyorsulást [3, 8, 11]. Az irányváltások beépítése a HIIT intervallumokba jól alkalmazható opció, ha a távolságot megfelelően korrigálják (~2–3% csökkentés 180°-os fordulónként), bár az egyenes vonalú HIIT hasonló transzfert biztosít a pályán mért fittségi mutatók terén [13, 15].

Hivatkozások

Lektorált tanulmányok

  1. Han Xu, Tao Li, Weihuan Xing, Jiakang Zhu, Zirui Zhang, Zezhao Chen (2026). Comparative effectiveness of training interventions on VO2max in male soccer players: a systematic review and network meta-analysis.. BMC Sports Science, Medicine and Rehabilitation. doi:10.1186/s13102-026-01820-8 0 hivatkozás
  2. Fengming Zhang, Yang Liu, Jiale Liu, O. Yeremenko, Lei Shi (2026). Comparative effects of high-intensity interval training and small-sided games on physical fitness in male adolescent team-sport athletes: a systematic review and meta-analysis. BMC Sports Science, Medicine and Rehabilitation. doi:10.1186/s13102-026-01729-2 0 hivatkozás
  3. N. Trotta, Italo Sannicandro, Johnny Padulo (2025). Effectiveness of small-sided games vs high-intensity interval training on physical fitness in female soccer players: a systematic review and meta-analysis.. British Medical Bulletin. doi:10.1093/bmb/ldaf023 1 hivatkozás
  4. Yang Liu, Fengming Zhang, Shanshan Kong, Mykola Bezmylov, Ertao Yan (2026). Effects of small-sided games training on physical performance in youth team-sport athletes: a systematic review and meta-analysis. Frontiers in Physiology. doi:10.3389/fphys.2026.1803471 1 hivatkozás

Webes források

  1. Effects of small-sided games training on physical performance ...
  2. Comparative effects of high-intensity interval training and ...
  3. Effects of Small-Sided Games vs. Running-Based High- ...
  4. An Effective Method of Aerobic Capacity Development: Combined ...
  5. Effects of High-Intensity Interval Training (HIIT) on Physical ... - PMC
  6. (PDF) The Acute Effects of Short-Bout High-Intensity Interval ...
  7. Comparative efficacy of different training modes on physical fitness ...
  8. Effects of high-intensity interval training on physical fitness in trained ...
  9. Small-Sided Games vs. Running-Based High-Intensity ...
  10. Comparing The Effects of Small-Sided Handball Games and ...
  11. The effect of repeated-sprint training on performance outcomes in ...
  12. Improving Acceleration and Repeated Sprint Ability in Well-Trained ...
  13. Effects of linear and change of direction high-intensity interval ...
  14. Can Running Speed and Aerobic Endurance Be Affected ...
  15. Interval training for team sport: straight up or round the ...
  16. (PDF) Effects of linear and change of direction high-intensity interval ...
  17. High-intensity Interval Training Shock Microcycle Improves Running ...
  18. Applying HIIT Training for In-Season Conditioning in Team Sports
  19. Physiological adaptations and performance enhancement ... - PMC
  20. Individualizing Basketball-Specific Interval Training Using Anaerobic ...

Kapcsolódó kutatások

Endurance5 km-es edzés és regeneráció masters futóknak

A masters futók a polarizált edzésintenzitás-megoszlást nehézsúlyos erősítő edzéssel és célzott intervallumokkal kombinálva érhetik el az optimális 5 km-es adaptációt. Mivel az öregedés lassítja a neuromuszkuláris regenerációt és a gyors nyomaték-helyreállást, a minőségi edzéseket heti két alkalomra kell korlátozni, 48–72 órás szünetekkel.

EnduranceFutás-gyaloglás intervallumok vs. folyamatos futás újrakezdéskor

A strukturált futás-gyaloglás intervallumok csökkentik a csúcs vertikális talajreakciós erőket, a fékezési izomterhelést és az edzés utáni izomfájdalmat a folyamatos futáshoz képest, miközben azonos aerob ingert és tempót biztosítanak. A sétaintervallumok azonban módosítják az izomtoborzást a gázlóizom propulzív igényének növelésével, ami strukturált progressziót igényel a felkészületlen szövetek túlterhelésének elkerülése érdekében.

EnduranceEdzés és regeneráció két maraton között négy hét leforgása alatt

Két, egymástól négy hétre lévő maraton között a futóknak az első két hétben az aktív regenerációt és a glikogénraktárak visszatöltését kell előtérbe helyezniük, mielőtt egy rövid, 41–60%-os volumencsökkentéssel járó, de versenytempójú formába hozó szakaszt (taperinget) végeznének. A fő korlát az, hogy a fiziológiai regeneráció akár négy hetet is igénybe vehet, ami a rejtett neuromuszkuláris fáradtság és a fáradásos csonttörések kockázatának teszi ki a futókat.

EnduranceAz intervallumos és egyenletes futás optimális aránya

Körülbelül 75–80% alacsony intenzitású egyenletes futás és 15–20% magas intenzitású intervallum kombinálása maximalizálja a VO2max fejlődését edzett futóknál rövid edzésciklusok során. Hobbifutók esetében és időre mért teljesítményteszteken azonban ez a polarizált megoszlás nem mutat egyértelmű előnyt a mérsékelt küszöbfutást is tartalmazó piramidális modellel szemben.

EnduranceHogyan építsük fel az intervallumokat a kritikus teljesítmény növelésére?

A kritikus teljesítmény növeléséhez az anaerob munkakapacitásra való támaszkodás helyett az intervallumos edzésnek maximalizálnia kell a súlyos intenzitási tartományban eltöltött időt, miközben a pihenőidőszakokat szigorúan a kritikus teljesítmény alatt tartja. A rövid mikrointervallumok (például 30 mp / 15 mp) és a csökkenő intervallumú formátumok több időt halmoznak fel a maximális oxigénfelvétel közelében, mint a hagyományos hosszú intervallumok. Az anaerob munkakapacitás helyreállása azonban az ismételt sorozatok során lelassul, ami megköveteli a pihenő alatti teljesítmény megfelelő csökkentését az idő előtti kimerülés megelőzésére.

EnduranceKönnyű futások és intervallumok: Az optimális edzésarány 5 km-es futóknak

5 km-es futók számára az edzésintenzitás optimális eloszlása nagyjából 75–80% alacsony intenzitású aerob volument és 15–20% magas intenzitású intervallumos munkát kombinál. Az alapozás alatti piramidális eloszlásról a verseny előtti polarizált modellre való áttérés maximalizálja az aerob teljesítményt és a versenyteljesítményt.

EnduranceKritikus úszósebesség (CSS): Küszöbpontosság és intervallumos edzés

A 400 és 200 méteres felmérőkből számított kritikus úszósebesség (CSS) megbízható edzésmutató, de mintegy 5,3%-kal felülbecsüli a maximális laktát egyensúlyi állapotot (MLSS), ami tempókorrekciót igényel a valódi küszöbedzéshez. A hatékony tempófejlesztés a rövid pihenős küszöbsorozatokat, a glikolitikus pufferelő ismétléseket és a hosszabb pihenővel végzett sprintintervallumokat ötvözi egy strukturált intenzitás-eloszláson belül.

EnduranceFutás-séta vagy folyamatos futás kihagyás utáni visszatéréskor

A strukturált futás-séta intervallumok mechanikai és sejtszintű előnyt jelentenek a folyamatos futással szemben, mivel kihasználják a kollagénszintézis sejtszintű jelátviteli ablakait, miközben a szöveti terhelést a károsodási küszöb alatt tartják. Bár az intermittáló terhelés csökkenti az akut fáradtságot és a kezdeti sérülési hullámokat, a hosszú távú sérülésmegelőzés az objektív erőszint-kritériumokon és a szigorúan szabályozott heti terhelésnövelésen múlik.

Kategóriák