3 vagy 7 pontos bőrredőmérés a testösszetétel követésére

A testösszetétel időbeli változásainak nyomon követésére a 3 pontos bőrredőmérési protokollok a gyorsaság és a megbízhatóság praktikus egyensúlyát nyújtják a 7 pontos vizsgálatokhoz képest, bár abszolút pontosság tekintetében egyik eljárás sem hibátlan [1, 8]. Miközben a 7 pontos modellek a bőr alatti zsírszövet szélesebb körű eloszlását mérik fel, a mérési pontok számának növelése növeli a technikai terhelést, és olyan anatómiai területeket von be, amelyeket technikailag nehéz izolálni [1, 13, 16]. Ezenfelül a 3 és 7 pontos képletekkel kiszámított abszolút testzsírszázalékok szisztematikusan eltérnek egymástól, és magukban hordozzák a képletekből adódó, megközelítőleg 3–5%-os becslési hibát [8, 16, 19].

A 3 és 7 pontos képletek közötti eltérések

A bőrredőmérés nem méri közvetlenül a testzsírt; a kaliper a bőr és a bőr alatti zsírszövet kettős redőjének vastagságát méri, amelyet matematikai képletek segítségével alakítanak át testsűrűséggé vagy testzsírszázalékká [10, 16, 19]. Erre a célra több mint 100 képlet létezik, és az általános érvényű egyenletek használata a populációspecifikus modellek helyett akár mintegy 5%-os becslési hibát is eredményezhet [8].

A közvetlen összehasonlítások azt mutatják, hogy a 3 és 7 pontos képletek még ugyanannál a személynél is gyakran eltérő testzsírbecslést adnak:

• Egyetemi sportolók: Egy 40 NCAA Division-II női sportoló bevonásával végzett vizsgálatban a Jackson–Pollock 3 pontos képlet (comb, csípőtövis feletti redő és tricepsz) átlagosan 23,21 ± 3,61%-os testzsírszázalékot adott, ami szignifikánsan alacsonyabb volt a 7 pontos képlettel számított 25,75 ± 4,39%-nál [1].
• Fiatal sportolók: Egy 91 fiatal sportolón végzett keresztvalidációs vizsgálatban – amelyet egy 3 komponensű kritériummodellhez viszonyítottak – az Evans-féle 7 pontos egyenlet és a Jackson és Pollock-féle 3 pontos egyenlet hasonlóan jól teljesített nők esetében: a konkordancia korrelációs együttható (CCC) 0,82 (a becslés standard hibája [SEE] = 2,01 kg), illetve 0,78 (SEE = 2,21 kg) volt [2]. Férfi fiatal sportolóknál az Evans-féle 3 pontos egyenlet bizonyult a legjobban teljesítő bőrredőmérési módszernek (CCC = 0,93) [2].
• Katonai állomány: Egy 101 fős férfi katonai csoportban a Jackson–Pollock 3 pontos (21,1 ± 5,8%) és 7 pontos (20,9 ± 5,7%) képletek hasonló, a kettős energiájú röntgenabszorpciometria (DEXA) értékeihez közeli átlagot adtak (21,2 ± 4,3%, $R^2=0,98$), míg egy 4 pontos egyenlet 22,2 ± 6,0%-os átlagot mutatott [14].

Mivel a különböző pontkombinációk eltérő abszolút százalékokat eredményeznek, a 3 és 7 pontos képletek közötti váltás mesterséges eltolódásokat okoz a kiszámított zsírtömegben [1, 14].

Mérési hiba és anatómiai összetettség

Egyetlen testösszetétel-mérési módszer hibahatára sem kisebb 1%-nál [8]. Egy 70 kg-os személynél a 700 g és 1000 g közötti mérési hiba azt jelenti, hogy a mért 15%-os testzsírszint a valóságban 13,6% (9,5 kg) és 16,4% (11,5 kg) közötti tényleges testzsírt takarhat [8]. Összehasonlításképpen: a DEXA predikciós hibája 2% és 3% között mozog, és szálkás sportolóknál alacsonyabb a megbízhatósága, míg a bioelektromos impedancia analízis (BIA) a hidratáltsági állapot változásai miatt akár ~5%-kal is eltérhet [8].

A bőrredőmérő kalipernél a hidrosztatikus méréshez viszonyított standard hiba körülbelül 3–4% [16]. A 4 komponensű kritériummodellekkel összevetve a standard egyenletek szisztematikus torzítást mutatnak; például a Durnin és Womersley egyenlet -2%-os, míg a Jackson és Pollock egyenlet -6,6%-os szisztematikus eltérést mutatott, alábecsülve a zsírosságot a nagyobb testtömegű egyéneknél [19].

A bőrredőmérés során fellépő teljes hiba nagy része nem az eszköz felbontásából, hanem a mérési technikából és az anatómiai mérési pontok összetettségéből ered [13, 17]. Az ultrahangos és a kadavereken végzett validálások megerősítik, hogy a bőr alatti zsírréteg szubmilliméteres pontossággal (±1 mm-en belül) mérhető, azonban a hibák ugrásszerűen megnőnek az olyan összetett mérési pontok vizsgálatakor, mint a lapocka alatti, a csípőtövis feletti és a hasi régió [13]. A standard 7 pontos Jackson–Pollock protokoll a mellkas, a hónaljvonal (midaxilláris), a tricepsz, a lapocka alatti (subscapularis), a has, a csípőtövis feletti (suprailiacalis) és a comb redőinek mérését írja elő [15, 16]. Ezzel szemben a 3 pontos protokoll kizárólag nem-specifikus pontokat mér: férfiaknál a mellkast, a hasat és a combot, míg nőknél a tricepszet, a csípőtövis feletti részt és a combot [10, 16]. Az olyan mérési helyek elhagyásával, mint a midaxilláris és a lapocka alatti redő, a 3 pontos protokollok csökkentik a szükséges összetett anatómiai tájékozódási pontok számát [1, 16].

Megbízhatóság és a változások nyomon követése az idő múlásával

Ha egyetlen, képzett szakember standardizált protokollokat alkalmaz, a bőrredőmérések rendkívül jól reprodukálhatók [2, 17]. Standardizált laboratóriumi körülmények között, 21 °C-on egy minősített antropometrista 0,01%-os technikai mérési hibát (TEM) ért el [17]. Hasonlóképpen, egy 8 pontos modellt háromszor megmérő képzett szakemberek 0,991-es intraclass korrelációs együtthatót (ICC) értek el (95%-os CI: 0,987–0,994) [2].

A megbízhatóság azonban drasztikusan lecsökken, ha a protokoll vagy a mérést végző személy megváltozik:

• A mérést végzők közötti eltérések: A vizsgálók közötti variabilitás adja a testösszetétel-felmérések során tapasztalt különbségek 3–9%-át [8]. Egy olyan vizsgálatban, ahol nyolc felmérő mért három bőrredőpontot, a vizsgálók közötti ICC az egyes pontoknál 0,62 és 0,85 között, a mérési összegek és a testzsírszázalékok esetében pedig 0,79 és 0,91 között alakult; a kutatók ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a több mérőszemélyes bőrredőmérésekből hiányzik a testmozgás által kiváltott apróbb időbeli változások kimutatásához szükséges pontosság [4].
• Kaliper-inkonzisztencia: A kaliperkészülékek sajátos mechanikai jellemzőkkel működnek; a kutatási szintű eszközök, mint például a Harpenden kaliper, szabványosított, 10 g/mm² (vagy 10 g/cm³) pofaszorító erőt alkalmaznak [17, 19]. Bár a kalibrált mechanikus és digitális kaliperértékek szorosan korrelálnak a DEXA-ból származó izomtömeg-becslésekkel (pl. $r=0,954$–$0,955$ a Lee-egyenleten keresztül) [17], a különböző kalipertípusok (mint a Harpenden, Holtain, Slim Guide és Lipowise) közötti összehasonlítás szignifikáns eltéréseket mutat a Bland–Altman-analízis szerint ($p<0,001$) [18]. Mivel a bőrredő összenyomhatósága eszközönként változik, a különböző kalipertípusok nem használhatók felcserélhetően a longitudinális nyomon követéshez [18].

Gyakorlati alkalmazás

A rutinszerű nyomon követéshez a 3 pontos protokoll jelentős gyakorlati előnyt kínál. A 3 pontos protokoll elvégzése mérésenként átlagosan 2 perccel és 13 másodperccel kevesebb időt vesz igénybe, mint a 7 pontos eljárás [1]. Mivel mindkét módszer magas teszt-újrateszt megbízhatóságot mutat, ha ugyanaz a képzett személy végzi, a rövidebb idő és a pontok kisebb anatómiai összetettsége a 3 pontos mérést hatékony opcióvá teszi a longitudinális követéshez [1, 2, 8].

A hiba minimalizálása érdekében a változások követésekor:

1. Standardizáld a mérést végző személyt: Minden kontrollmérést ugyanaz a szakember végezzen, hogy kiiktassuk a vizsgálók közötti 3–9%-os eltérést [8].
2. Standardizáld az eszközt: Minden mérési alkalommal pontosan ugyanazt a kalipertípust használd, ahelyett hogy váltogatnád az eszközöket [17, 18].
3. Kövesd a standardizált időzítést és technikát: A test jobb oldalán mérj, a redőre merőlegesen, a bőrt és a zsírt a mérési pont felett 1 cm-rel összecsípve [10, 15]. Olvasd le a kaliper számlapját a kar elengedését követő 1–4 másodpercen belül, hogy egységesítsd a szöveti összenyomhatóság hatását, és 15 másodperc szünet után ismételd meg a mérést, ha a kezdeti értékek több mint 1 mm-rel eltérnek egymástól [10, 15, 18, 19].
4. Kövesd a nyers milliméterek összegét: Mivel a bőrredő millimétereinek testzsírszázalékká alakítása egyenletspecifikus predikciós hibákat (akár ~5%) és szisztematikus torzítást visz a rendszerbe, a bőrredővastagságok nyers összegének időbeli követése közvetlenebb mutatója a fizikai változásoknak, mint pusztán a kiszámított testzsírszázalék [8, 18, 19].