HIIT-protokollok szakaszos és ingafutáshoz
A 15–30 másodperces rövid intervallumos futóformátumok az anaerob sebességtartalék vagy a szakaszos fitneszteszt végsebessége alapján előírva kisebb egyéni variabilitás mellett maximalizálják a nagy intenzitású futóteljesítményt. Az irányváltásos ingák vagy az aktív pihenő beiktatása növeli a metabolikus és észlelt terhelést, míg a 20 másodpercnél rövidebb pihenőidők korlátozzák a foszfokreatin reszintézisét és fokozzák a neuromuszkuláris fáradtságot.
Utolsó frissítés: 2026-10-25
A rövid intervallumos futóformátumok (15–30 másodperc munka 1:1 vagy 2:1 munka-pihenő aránnyal párosítva), amelyeket az anaerob sebességtartalékhoz (ASR) vagy a 30–15 szakaszos fitneszteszt sebességéhez () kalibrálnak, a legmarkánsabb javulást eredményezik a szakaszos futókapacitásban és az ingateszt-teljesítményben [1, 7, 8, 15]. A fő kompromisszum mechanikai és metabolikus természetű: az irányváltásos ingák beiktatása vagy a pihenőidők 20 másodperc alá csökkentése meredeken növeli az anaerob glikolitikus hozzájárulást, az észlelt erőfeszítést és a neuromuszkuláris fáradtságot anélkül, hogy feltétlenül meghosszabbítaná a magas aerob zónában töltött időt [1, 18, 24].
Munka-pihenő arányok és az aerob vörös zónában töltött idő
A magas intenzitású intervallumtréning (HIIT) a kardiorespiratorikus „vörös zónában” (a maximális oxigénfelvétel, azaz a legalább 90%-án) töltött időt célozza meg a szisztémás adaptációk kiváltására [20]. A munka- és pihenőintervallumok felépítése határozza meg, hogy a sportoló mennyire hatékonyan gyűjti össze ezt a vörös zónás volument [1, 12, 20].
A rövid szakaszos HIIT-formátumok (például 15 másodperc munka és 15 másodperc pihenő váltakozása) összevont átlagban a maximális pulzusszám () nagyjából 88%-át, a 78%-át, átlagosan 259 másodpercet a 90% felett, valamint körülbelül 8,3 mmol/l vérlaktát-koncentrációt váltanak ki [1]. Ezekben a 15:15-ös struktúrákban a teljes edzésidő 50–70%-a tölthető a 90–95%-os zónában, szemben a hagyományos 4 × 4 perces hosszú intervallumok 30–45%-ával és a sprint intervallumtréning (SIT) 20–35%-ával [12].
Az időtartam, az intenzitás és a pihenő módosítása megváltoztatja ezt az ingert:
- Intervallumhossz és intenzitás: A 120%-os maximális aerob sebességen (MAS) végzett 15 másodprocos alapértékről a 30 másodperc munka / 30 másodperc pihenőre való áttérés, vagy a futási intenzitás 5% MAS-szal történő növelése maximalizálja a 90% felett töltött időt [1]. Középtávfutóknál a -hoz tartozó sebesség () 105%-án végzett 30 másodperces intervallumok megduplázták a 90% felett töltött időt a 100% -hoz képest (338,1 mp vs. 167,7 mp) [23]. Az intenzitás 110%-ra emelése azonban a korai kimerülés miatt 197,8 másodpercre csökkentette a vörös zónában töltött időt, mivel az elvégzett ismétlésszám 24-ről 11-re esett vissza [23].
- Aktív vs. passzív pihenő: A 15 másodperces intervallumismétlések során a MAS 50%-án végzett aktív pihenő a teljes edzésidő 64%-át eredményezte 90% felett, szemben a passzív pihenő 43%-ával [24]. Az aktív pihenés megakadályozza a kardiorespiratorikus on-kinetika visszaállását, meggyorsítva a elérését a rákövetkező ismétlések során [24].
- Pihenőidő-küszöbértékek: A 20 másodpercnél rövidebb pihenők nem elegendők az érdemi foszfokreatin (PCr) reszintézishez – amely körülbelül 20–30 másodpercet igényel a nyugalmi szint ~50%-ának helyreállításához [5, 24]. Az ennél rövidebb pihenőintervallumok az energiatermelést az anaerob glikolízis felé tolják el [24]. Ezzel szemben a rövid sprintintervallumoknál a pihenő 97 másodpercen túlra nyújtása csökkenő aerob hozadékot eredményez [24].
A széles körű állóképességi adaptációk terén a növekedésének fordított U alakú válaszgörbéje körülbelül 140 másodperc munkánál és 165 másodperc pihenőnél (~1:1,2 arány) éri el a csúcsát; a 3–5 perces intervallumok 1:1 vagy 2:1 pihenőaránnyal párosítva átlagosan 0,85 l/perc körüli -fejlődést mutatnak [24]. Az ingafutás és a szakaszos sportágak szempontjából azonban a rövid intervallumos formátumok szignifikánsan nagyobb futósebességet tesznek lehetővé (például 3,5 m/s vs. 2,95 m/s a hosszú intervallumokhoz képest) és hosszabb edzés utáni többlet-oxigénfogyasztást (EPOC) eredményeznek (83,4 perc vs. 61,3 perc), miközben a szubjektív légszomj alacsonyabb marad [10].
Edzéstervezés MAS, és anaerob sebességtartalék alapján
A futósebesség egyénre szabása elengedhetetlen a túlzott fáradtság vagy a célérték alatti inger elkerülése érdekében [7, 8, 20]. A nagy intenzitású futás a minimális 90–95%-ától a maximális sprintsebesség (MSS) 100%-áig terjedő intenzitástartományt célozza meg [18].
Kizárólag a MAS alkalmazása a szupramaximális célértékek (például 120% MAS) meghatározására gyakran nagy egyéni különbségeket eredményez a terhelhetőségben, mivel figyelmen kívül hagyja az anaerob sebességtartalékot (a MAS és az MSS közötti sebességtartományt) [4, 7, 8]. Az intervallumok Anaerob Sebességtartalék (pl. MAS + az ASR 20%-a) vagy alapján történő előírása egységesíti a belső fiziológiai terhelést [7, 8]:
- Labdarúgókkal végzett 6 hetes vizsgálatban a Δ%20ASR, 95% és 120% MAS intenzitással előírt rövid intervallumok (15 mp munka / 15 mp passzív pihenő) mind szignifikánsan javították a relatív -ot (a hatásméretek rendre 1,6, 1,2 és 1,1 voltak) [7].
- Az ASR és csoportok alacsonyabb egyének közötti variabilitást (variációs koefficienseket) mutattak a kardiovaszkuláris adaptációk (például a maximális perctérfogat és verőtérfogat) terén a %MAS csoporthoz képest [7].
- Az egyéni ASR alapján történő standardizálás a szupramaximális futás során a kimerülésig eltelt idő reziduális variabilitását is csökkenti a %MAS vagy % alapú előírásokhoz képest [8].
A 30–15 szakaszos fitneszteszt (30-15 IFT) közvetlenül tükrözi ezeket a sportágspecifikus követelményeket [5, 8]. A 30 másodperces ingafutásokból és 15 másodperces sétáló pihenőkből álló, 0,5 km/h-s lépcsőkkel növekvő teszt 2:1 arányú munka-pihenő struktúrája hűen mintázza a szakaszos mérkőzésterhelést [5]. Végső sebessége () integrálja a -kinetikát, az ASR-t, a regenerációs kapacitást, a gyorsulást, a lassulást és az irányváltási képességet [8]. A teszt megbízhatósága kiemelkedő (intraclass korrelációs együttható: 0,96; tipikus hiba: 0,3 km/h), és lehetővé teszi a közvetlen becslését a sportoló életkora, neme, testtömege és végsebessége alapján [4].
(ahol a nem: férfi = 1, nő = 2; az életkor években; a testtömeg kilogrammban) [4].
Szakaszos futóadaptációk és az ingafutás követelményei
Edzett serdülő sportolókon végzett metaanalízisek bizonyítják, hogy a HIIT-programok nagy és szignifikáns javulást eredményeznek a -teljesítményben (standardizált átlagkülönbség [SMD] = 1,13), a -ban (SMD = 0,65), valamint a pályateszteken mért szakaszos állóképességben, például a Yo-Yo Intermittent Recovery 1-es és 2-es szintjén (SMD = 0,65) [3, 15]. A HIIT javítja a lineáris sprinteket is 10 méteren (SMD = -0,79), 20 méteren (SMD = -0,28), valamint az irányváltási teljesítményt (SMD = -0,54) [3, 15]. Az ismételt sprintképesség (RSA) kifejezett javulása túlnyomórészt az ismételt sprinttréning (RST) protokollokból származik (SMD = -0,70) [3, 15]. Labdarúgóknál a futásalapú HIIT és a kis játékterű játékok (SSG) egyenértékű javulást eredményeznek a csúcs-oxigénfelvételben, a futógazdaságosságban, a MAS-ban és az ingateszt-mutatókban [2].
Az irányváltásos ingafutások beemelése megváltoztatja a belső terhelést:
- Metabolikus és szubjektív költség: Az egyenes vonalú 15:15 futások a MAS 120%-án magas aerob stimulációt biztosítanak mérsékelt anaerob felhalmozódás mellett [1]. Az irányváltások beillesztése maximalizálja az anaerob glikolitikus hozzájárulást, és 1,7 ± 0,4 tetszőleges egységgel (AU) növeli az edzés szubjektív megterhelési értékét (sRPE) [1]. Rövid HIIT esetén az sRPE átlagosan 7,1 a 10-ből („nagyon nehéz”), bár alacsonyabb azoknál a sportolóknál, akiknek [1].
- Glikolitikus skálázódás: Állandó munka-pihenő intervallumok mellett a vérlaktát felhalmozódása arányos a futósebességgel: 100% MAS 2–4 mmol/l, 105% 4–6 mmol/l, 110% 6–10 mmol/l, míg 115% MAS már 10–15 mmol/l értéket eredményez [12].
- Egyidejű edzés interferenciája: Az alacsony laktátértékkel járó „1-es típusú” HIIT (<4 mmol/l) az edzés utáni teljesítményvesztést 2–3%-ra korlátozza az erősítő edzésnapokon, míg a nagyobb intenzitású formátumok 8–12%-os visszaesést idéznek elő, felerősítve az interferenciahatást [12].
A neuromuszkuláris fáradtság kezelése
Az azonos kardiorespiratorikus terhelést jelentő intervallumos edzések a futás jellegétől, a talajtól és a gyorsítások gyakoriságától függően jelentősen eltérő neuromuszkuláris és vázizomrendszeri terhelést okozhatnak [18, 20]. A kumulatív volumen futóknál elérheti a 6–8 km-t intenzitáson edzésenként, ami komoly terhelést ró az alsó végtagokra [18].
A nagy sűrűségű HIIT-mikrociklusok akut teljesítménycsökkenést váltanak ki [16]. Csapatsportolóknál, akik 6 nap alatt 11 HIIT-edzést végeztek, az RSA 3,8%-kal, a felugrási magasság (CMJ) 8,4%-kal, a folyamatos reaktív ugrások hatékonysága pedig 17,4%-kal esett vissza [16]. Ezek a paraméterek 72 órás pihenőt követően tértek vissza a kiindulási szintre, ami átmeneti izomlázzal és kreatin-kináz-szint-emelkedéssel járt együtt, a C-reaktív fehérje vagy a karbamid szintjének megváltozása nélkül [16]. Az intervallumok időtartamának, az aktív pihenő sebességének és az irányváltások volumenének megfelelő egyensúlyban tartása lehetővé teszi, hogy a kardiorespiratorikus inger magas maradjon, miközben a fennmaradó neuromuszkuláris fáradtság a kezelhető regenerációs ablakon belül marad [16, 18, 24].
Hivatkozások
Webes források
- The Acute Effects of Short-Bout High-Intensity Interval Training ...
- A Meta-Comparison of the Effects of High-Intensity Interval ...
- Effects of high-intensity interval training on physical fitness ...
- 30-15 Intermittent Fitness Test
- The 30-15 Intermittent Fitness Test – two decades of ...
- The 30-15 intermittent fitness test (30-15 IFT ) setup.
- Adaptations to Optimized Interval Training in Soccer Players
- Adaptations to Optimized Interval Training in Soccer Players
- Estimating Maximal Aerobic Speed in Academy Soccer ...
- Comparison of Long and Short High-Intensity Interval Exercise ...
- Most athletes still run “long slow miles” thinking it builds fitness. ...
- 6 Methods to Transform Athletic Performance with ...
- Short-HIIT for field-sports: Programming across the season ...
- Study design. 30-15IFT = 30–15 Intermittent Fitness Test ...
- Effects of high-intensity interval training on physical fitness in ...
- Markers for Routine Assessment of Fatigue and Recovery in ...
- (PDF) Repeated sprint training induces prolonged residual ...
- High-Intensity Interval Training, Solutions to the ...
- High-intensity interval training, solutions to the ...
- High-Intensity Interval Training, Solutions to the ...
- (PDF) High-Intensity Interval Training, Solutions to the ...
- Publications
- Faster intervals, faster recoveries - intensified short VO2max ...
- How Much Rest Should I Take During VO2 Max Workouts
- Interval training for vo2max improvement