🌐 Magyar
EnglishالعربيةБългарскиবাংলাBosanskiČeštinaDanskDeutschΕλληνικάEspañol (España)Español (Latinoamérica)EestiSuomiFilipinoFrançaisहिन्दीHrvatskiMagyarBahasa IndonesiaItaliano日本語한국어LietuviųLatviešuМакедонскиBahasa MelayuNorsk bokmålNederlandsPolskiPortuguês (Brasil)Português (Portugal)RomânăРусскийSlovenčinaSlovenščinaShqipSrpskiSvenskaไทยTürkçeУкраїнськаاردوTiếng Việt简体中文繁體中文
Training

Teljes testes vagy osztott edzés küzdősportolóknak

Azonos heti volumen mellett a teljes testes és az osztott edzéstervek hasonló erő- és izomtömeg-növekedést eredményeznek. A teljes testes edzések azonban egyenletesebben osztják el a fáradtságot, mérséklik a robbanékonyságot gátló interferencia-hatást, és a kihagyott edzéseket is kisebb fennakadással kezelik a küzdősportolók felkészülésében.

Utolsó frissítés: 2026-10-28

Ha a heti edzésvolumen azonos, a teljes testes (full-body) edzéstervek és az osztott (split) programok szinte megegyező fejlődést eredményeznek a maximális erő és az izomhipertrófia terén [1, 2, 19]. A küzdősportolóknak azonban, akiknek a sparringot, a technikai gyakorlást és az állóképességi edzést kell összehangolniuk, a teljes testes edzések általában jobb fáradtságmenedzsmentet, nagyobb rugalmasságot és jobb robbanékonyság-megőrzést biztosítanak [2, 5]. A legfőbb megkötés, hogy a nagy gyakoriságú teljes testes edzés szigorú kontrollt igényel az edzésenkénti volumen és intenzitás tekintetében, elkerülve a szisztémás neuromuszkuláris fáradtság felhalmozódását, amely ronthatja a szőnyegen nyújtott teljesítményt [5, 9, 16].

Erő- és izomtömeg-megőrzés: az azonos volumen elve

A közvetlen összehasonlítások azt mutatják, hogy a heti volumen eltérő gyakoriságra való felosztása hasonló adaptációt vált ki, amennyiben az összesített szériaszám azonos marad. Egy 8 hetes vizsgálatban, ahol az alsó-/felsőtest osztást (izomcsoportonként heti két edzés, edzésenként 8 széria) vetették össze a teljes testes edzéssel (izomcsoportonként heti négy edzés, edzésenként 4 széria), mindkét csoport hasonló fejlődést ért el a guggolás 1RM-ben, a fekvenyomás 1RM-ben, valamint az alsó- és felsőtest izomvastagságában [1]. Ezeket az eredményeket szélesebb körű metaanalízisek is alátámasztják, amelyek nem találtak érdemi különbséget az erőfejlődésben vagy az izomnövekedésben az osztott és a teljes testes programok között, ha a volumen megegyezett [2].

Hasonlóképpen, egy edzetlen nők körében végzett 12 hetes vizsgálat, amely egy heti 2 napos teljes testes programot hasonlított össze egy heti 4 napos alsó-/felsőtest felosztással, összevethető fejlődést mutatott a fekvenyomásban (25,5% vs. 30,0%), a lábtolásban (29,2% vs. 28,3%), a vertikális súlypontemelkedésben (mindkét csoportban 12,5%) és a felsőtest robbanékony erejében (20,3% vs. 16,7%) [19]. Mérsékelten edzett sportolóknál az azonos volumen heti két vagy négy edzésre történő elosztása szintén egyenértékű maximális erőnövekedést és izomtömeg-gyarapodást eredményezett [25]. Bár a nagyobb gyakoriság hozhat kisebb előnyöket — például a különböző súlyzós edzéssel foglalkozó szakirodalmakban heti plusz edzésenként becsült 3,27%-os többlet erőnövekedést [2] —, az edzésterv strukturális felosztása sokkal kevésbé számít, mint a megfelelő heti inger elérése.

Fáradtságmenedzsment és edzésenkénti sűrűség

Ahol a teljes testes edzéstervek kifejezetten előnyösek a küzdősportolók számára, az az edzésen belüli fáradtság és a regeneráció dinamikája. A nagy volumen egyetlen testrészre való összpontosítása (például 6–10 széria nehéz, összetett alsótest-gyakorlat) jelentősen növeli az észlelt erőfeszítés mértékét (RPE), és akut helyi kimerültséget okoz [5]. Egy edzett férfiakon végzett 8 hetes vizsgálatban a nagy volumenű osztott edzéseket végző alanyok magasabb RPE-értékekről és nagyobb edzés utáni fáradtságról számoltak be több héten keresztül, mint azok, akik ugyanezt a volument gyakori, alacsonyabb volumenű teljes testes edzésekre osztották el (edzésenként 3 széria gyakorlatonként, heti négy napon át) [5].

A magas edzésenkénti volumen a szöveti adaptáció szempontjából is kontraproduktívvá válhat. 111 ellenállásos edzéssel kapcsolatos tanulmány metaregressziós analízise kimutatta, hogy az edzésenkénti szériaszám szignifikáns negatív kapcsolatban állt az izomtömeg-növekedéssel (moderátor becslés: -0,03, p = 0,04), ami arra utal, hogy az egyetlen edzésbe zsúfolt túlzott volumen rontja a hipertrófiás eredményeket [21].

Egy küzdősportoló számára a nagy volumenű osztott edzésekből eredő lokális izomfáradtság súlyosan leronthatja az azt követő technikai edzést. A nagy volumenű, nehéz ellenállással (>85% 1RM) végzett koncentrált blokkok jelentős maradványfáradtságot hagynak maguk után, és nélkülözik a gyors mozgásos ingereket, ami rontja a sparring-teljesítményt és a készségek elsajátítását a szőnyegen [9]. A szériák elosztása több alacsony sűrűségű, teljes testes edzésre mérsékli a szélsőséges izomlázat, miközben az egyes edzéseket röviden tartja.

Robbanékonyság-fejlesztés és az egyidejűségi interferencia-hatás

A küzdősportolók szembesülnek az „interferencia-hatással” — amelyet Robert Hickson írt le először 1980-ban —, ahol az egyidejű erő- és állóképességi ingerek egymásnak ellentmondó molekuláris és neuromuszkuláris adaptációkat indítanak el [10]. Bár az egyidejű állóképességi edzés érdemben nem gátolja az izomhipertrófiát (SMD −0,01) vagy a maximális erőt (SMD −0,06), jelentősen visszafogja a robbanékony erőkifejtést (SMD −0,28), különösen akkor, ha az erő- és az állóképességi edzések időben közel esnek egymáshoz [2, 11].

A robbanékony erő ezen csökkenése azért következik be, mert az állóképességi ingerek olyan jelátviteli útvonalakat aktiválnak (mint az AMPK és a CaMK), amelyek gátolhatják a fehérjeszintézis útvonalait (mTOR és AKT), miközben megváltoztatják a neuromuszkuláris toborzást, és az izomrost-típusok eltolódását idézik elő a gyors összehúzódású IIx/IIa típusok felől az I-es típusú rostok irányába [11, 16]. Az állóképességi edzés által kiváltott neuromuszkuláris fáradtság 6–24 órára elnyomhatja a robbanékony erőkifejtést, a szélesebb körű központi idegrendszeri fáradtság pedig akár 24–72 órán át is fennmaradhat [16].

A robbanékony erő megőrzése érdekében a küzdősport-edzések melletti súlyzózás során:

  • Alkalmazz rövid sprintintervallumokat (sSIT): A magas intenzitású intervallumedzés (HIIT) és a rövid sprintintervallumok növelik a motoros egységek toborzását és a gyors rostok szinkronizációját, támogatva az erőkifejtés meredekségét (RFD) [15]. Egy nemzeti szintű karatézókkal végzett 8 hetes vizsgálatban a rövid sprintintervallumos edzés (4 széria 5 ismétlés, 5 másodperces maximális sprint) és az ellenállásos edzés kombinálása jelentős javulást eredményezett az elrugaszkodásos felugrás (CMJ) magasságában (ES = 1,55–1,58) és a csúcsteljesítményben (ES = 1,53–1,80), függetlenül a gyakorlatok sorrendjétől, míg az önmagában végzett ellenállásos edzés nem javította az aerob kapacitást [7].
  • Különítsd el az edzéseket, amikor lehetséges: Ha legalább 3 óra pihenőt hagysz az ellenállásos edzés és az állóképességi vagy sparring edzések között, minimalizálhatod az erőre és robbanékonyságra gyakorolt interferenciát [8].
  • Szabályozd az állóképességi edzések gyakoriságát: Az állóképességi edzés volumene és gyakorisága negatív korrelációt mutat az erőfejlődéssel [10]. A heti 1–2 alkalommal végzett állóképességi edzés minimális negatív hatással van az erőfejlődésre, míg a heti 3 vagy több állóképességi edzés jelentősen tompítja az adaptációt [10].
  • Válassz kisebb izomkárosodást okozó állóképességi formákat: Az alacsony becsapódással és alacsony excentrikus terheléssel járó modalitások (például kerékpározás, dombra futás, szántolás vagy úszás) kevesebb izomkárosodást és maradványfáradtságot okoznak, mint a síkfutás, így jobban megőrzik az erőkifejtési képességet [11].

Gyakorlati időbeosztás és következetesség a szőnyegen

A küzdősportok időbeosztása ritkán kiszámítható. A sparring volumene ingadozik, kisebb sérülések fordulnak elő, és a technikai követelmények gyakran igénylik a program módosítását. A teljes testes edzéstervek praktikus védelmet nyújtanak a kihagyott edzésekkel szemben [2].

Ha egy heti 3 napos teljes testes programot követő sportoló egy kemény sparring miatt kihagy egyetlen edzést, a heti ingerének nagyjából 33%-át veszíti el, egyenletesen elosztva az összes mozgásminta között, anélkül, hogy bármelyik izomcsoportot teljesen elhanyagolná [2]. Ezzel szemben egy heti egyszeri osztott edzéstervben (például felsőtest húzó vagy lábnap) egy edzés kihagyása az adott izomcsoport heti volumenének 100%-os kiesését eredményezi [2].

A szőnyegen hetente többször edző küzdősportolók számára a heti 2-3 alacsony volumenű teljes testes edzés biztosítja a következetes neuromuszkuláris stimulációt, az alacsonyabb edzésenkénti fáradtságot és a maximális szervezési rugalmasságot.

Hivatkozások

Webes források

  1. Split or full-body workout routine: which is best to increase ...
  2. Full Body Workout vs Split: 3 Templates
  3. The Perfect Workout Split For Fighting
  4. A Comparison Between Total Body and Split Routine ...
  5. Strength training: is less but more often better for athletes?
  6. The Effect of Carbohydrate Intake on Strength and Resistance ...
  7. Sequencing Effects of Concurrent Resistance and Short ...
  8. Sequencing Effects of Concurrent Resistance and Short ...
  9. concurrent training — GC's Blog
  10. Optimizing concurrent training programs: A review on factors ...
  11. Concurrent Training: Science and Practical Application
  12. Muscle fatigue and interference phenomenon during ...
  13. The effect of concurrent high-intensity interval training and ...
  14. The Effect of Two Different Concurrent Training Programs ...
  15. The Role of High-Intensity Interval Training (HIIT) in ... - PMC
  16. 6 Methods to Transform Athletic Performance with ...
  17. Why High Intensity Interval Training(HIIT) is more effective for ...
  18. Efficacy of Split Versus Full-Body Resistance Training on ...
  19. A randomized trial on the efficacy of split-body versus full-body ...
  20. Partial Vs Full Range of Motion Resistance Training
  21. A Systematic Review with Meta-Analysis of the Effect of ... - PMC
  22. Strength: Systematic Review And Meta-Analysis Master List
  23. Effect of Resistance Training Frequency on Gains in ...
  24. The influence of resistance exercise training prescription ...
  25. Equal-Volume Strength Training With Different ...

Kapcsolódó kutatások

TrainingFogáserő-fejlesztés a nehéz húzógyakorlatok korlátozása nélkül

A közvetlen fogáserő-edzést az edzések végére kell időzíteni, és a feszítőizmok edzésével kell ellensúlyozni a központi fáradtság és a könyökirritáció elkerülése érdekében. A gurtnik használata a legnehezebb összetett sorozatoknál biztosítja, hogy a célzott hát- és csípőizmok teljes stimulációt kapjanak anélkül, hogy a fogás kimerülése megakasztaná a fejlődést.

TrainingNehéz emelések és pliometria kombinálása: sorrend és pihenőidők

A nehéz összetett emelések és a ballisztikus gyakorlatok párosítása növeli az erőt és a robbanékonyságot, feltéve, hogy 4–7 perces pihenőidőt tartunk a fáradtság lecsengéséhez. A 2 percnél rövidebb pihenők rontják a robbanékony teljesítményt, míg a clustersorozatok segítenek megőrizni a mozgási sebességet.

TrainingMászótechnikai gyakorlatok tervezése a maximális készségátvitelért

A nehéz projektekre történő készségátvitel maximalizálása érdekében a komplex mászótechnikai gyakorlatokat az edzések elején, alacsony ideg-izom fáradtság mellett kell végezni, mozgásvariabilitást és reprezentatív feladatkorlátokat alkalmazva. A könnyebb terepen végzett tudatos gyakorlás az edzések végére is beiktatható a fáradtság melletti terhelhetőség fejlesztésére, a gyakorlatoknak azonban szorosan illeszkedniük kell a célzott sziklakörnyezethez a megfelelő transzfer biztosítása érdekében.

TrainingHogyan eddzünk fogáserőt a nehéz húzások rontása nélkül

Annak érdekében, hogy a fogás fáradása ne akadályozza a nehéz húzásokat, a közvetlen fogáserő-edzést heti 1–2 alkalommal végzett 2–3 sorozatra érdemes korlátozni, szigorúan a húzó edzések végén. Mivel az összetett húzógyakorlatok már eleve jelentős közvetett ingert biztosítanak, a nagyobb volumen és az előfárasztásos technikák ronthatják a teljesítményt és a regenerációt.

TrainingGuggolásgyakoriság: növeli az erőt a heti volumen elosztása?

A heti guggolóvolumen gyakoribb edzésekre való felosztása nem növeli a maximális erőt, ha a teljes volumen és a terhelés azonos. A sorozatok több edzésre való elosztása azonban jelentősen csökkenti az edzésenkénti észlelt terhelést, és segít fenntartani a rúd sebességét.

TrainingSzántolás és futótempó-visszaesés a hibrid fitneszversenyeken

A szán túl agresszív tolása a vér tejsavszintjének hirtelen megugrásához, a négyfejű combizom kifáradásához és olyan kinematikai változásokhoz vezet, amelyek rontják az azt követő futótempót. A táv kontrollált szakaszokra bontása, az emelőkar-mechanika kihasználása és a fáradt állapotú futóintervallumok edzése segít minimalizálni a tempóvesztést, bár a szántolás utáni futás lelassulása minden teljesítményszinten elkerülhetetlen.

TrainingRPE vs. százalékos terhelés: erőfejlesztés és fáradtságkezelés

Az észlelt erőkifejtésen (RPE) alapuló autoregulált terhelésmeghatározás a maximális erőfejlesztésben eléri vagy enyhén felülmúlja a rögzített 1RM-százalékos terhelést. Fő előnye a napi készenléthez és fáradtsághoz való alkalmazkodás, hatékonysága azonban a bukástól való távolság pontos megbecslésén múlik.

Kategóriák